Nos főszabály szerint, amihez igyekezzünk mindig ragaszkodni: a szigetelés mindig külső oldalon van.
Ennek több oka is van, talán a legfontosabb, hogy amennyiben kívül helyezzük el a szigetelést, a lakóterünk által felmelegített falak komoly hőtároló tényezővé válnak. A belülről kisugárzó hő átmelegíti a falainkat, de kifelé nem tud elszökni a szigetelésünk miatt, ezért visszasugároz befelé. Amolyan másodlagos fűtést eredményez. A kenyérsütő és egyéb kemencék is ezen az elven működnek.
Épületünk különböző szigeteléseinek (lábazat, födém, tető, homlokzat) mindig kapcsolódnia kell egymáshoz az épület hődinamikája miatt. amennyiben a szigetelés nem kívül van, a kapcsolódás lehetetlen, rengeteg hőhidat fog eredményezni.
Belső szigetelésnél gondoljunk csak arra, hogy a válaszfalaink amelyek a főfalhoz csatlakoznak (amely nem kivülről szigetelt), milyen hidegnyelveket alkotva nyúlnak be lehülve a lakásunkba, és okoznak nem kivánt problémákat.
Érv még a külső szigetelés mellett, hogy kifelé "végtelen" terünk van, de befelé, mindig túl kicsi a lakásunk. Amennyiben mégis a speciális helyzet miatt a belső oldali szigetelést választjuk, úgy gipszkarton előtétfalra, álmennyezetre és szálas (kőzet, vagy üveggyapot) szigetelésre bíztatnék a polisztirollal szemben, a jobb páradiffúziós képesség és a keményebb felület (erősebb mechanikai ellenállás) miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése