Kváderképzés mint díszítés

Épületünk díszítésének egyik legszebb formája a kváderezés. Ez talán a legnehezebb is, nem számítva a műemlékházak stukkóinak helyreállítását a műemlék rekonstrukció folytán. A kváderezés alatt azt értjük, ha a homlokzaton díszítő csíkozás jelenik meg, amely csíkok nem festve vannak hanem 3 dimenzióban mélyedésszerűen vannak kialakítva. Ez a díszítés lehet vízszintes, függőleges, a kettő kombinációja, vagy esetleg az épület egyes részein (legtöbbször sarkokon) kváderkő kialakítású.

A kváderes homlokzatot 3 úton érhetjük el, a kiválasztása új épületeknél ízlés kérdése, régi épületeknél az egykori állapot helyreállításának legmegfelelőbb változatát követeli meg.

Az első módszerrel, a hőszigetelésünkre egy plusz szigetelőréteget ragasztunk, melynek vastagságát a kváderünk mélysége határozza meg. A lapsorokat aztán olyan távolságra helyezzük egymástól amilyen kvádermagasságot el szeretnénk érni. Általunk a leggyakrabban előállított méretek a 2 cm mélységű, 5 cm magasságú csíkozás. Ezen esetben a plusz szigetelőlap ragasztásának, dűbelezésének, hálózásának és az élkialakításának, szinezésének külön technikája van, melyek együttes helyes alkalmazása vezet a kváderek problémamentes (levállás, porosodás, koszosodás, repedés) építéséhez. Érdemes szakemberre bízni.

A másik módszer a kváderek elérése, a viszonylag puha állagú homlokzati hőszigetelésből  való kivágás. Ezzel ugyancsak tetszőleges nagyságú, mélységű kvádereket érhetünk el. Amennyiben a kváderezésünk sűrűbb, jobban kisebb területekre szabdalt, vagy a kváder keresztmetszete speciális, így ez egyszerűbb megoldás lehet. Hátránya az előző módszerrel szemben, hogy kivitelezése lassabb, nagyobb kézügyességet és precizitást igényel. Fontos még az eszköz amivel ezt megtehetjük, ami nem más mint egy jó hőkés. Mindenképp figyelembe kell venni, ennél az eljárásnál gyengítjük a szigetelést, míg az előzőnél a kvádermezőknél erősítjük. Tehát érdemes túlszámolni ehhez a szigetelésünk vastagságát.

A harmadik módszer amikor épületek sarkainál használjuk a kváderezést. Ezt kváderkő építésnek is nevezzük. Jelentős számban a századelőn épített házakon található, azon épületek szigetelésekor szoktuk helyreállítani. Küllemét tekintve azonban felkerülhet új építésű házra is. Ez lehet 2-3 cm vastag polisztirolból is kivágva tetszőleges méretűre és feldolgozva. De akár előresajtolt polisztirolból is kaphatunk már ilyen kváderköveket, amelyek felhelyezése az előresajtolt díszítések felhelyezési szabályainak megfelelően építendő.

Gyönyörű díszítés, amely mindenképpen ajánlott, de amennyiben a technológiai szabályokat nem tarjuk be (ragasztás, hálózás rögzítés, élvédőzés), valamint nem megfelelő minőségű anyagokat használunk (koszosodik, nem öntisztul, reped, stb) könnyen nagy bosszússágunk lehet.
www.dryvit-szigeteles.hu

Ragasztó, a dryvit rendszer kötőanyaga

Több éves kivitelező múltam mondatja velem, a ragasztók tekintetében óriási a szórás a piacon. A lapok felragasztása, de főként a hálózás a dryvit rendszer lelke. Éppen ezért fontos, a márka kiválasztásánál, hogy a minőséget előbbre valónak tartsuk az árnál.

Az ragasztó felhasználásra kész, összetevőjét tekintve ásványi kötésű, diszperzióval módosított cementkötésű ragasztóhabarcs. A ragasztót 25 kg-os kiszerelésben kapjuk, melynek vízigénye 7 liter körül mozog, de minden esetben követni kell a gyártó utasításait.  A ragasztó bekeverése kétfázisú. Az első alapos átkeverést követően hagyjuk pihenni kb 4-5 percig, majd újra átkeverjük. Az anyagban található cement miatt van szükség a pihentetés utáni átkeverésre, mivel az első keverés után a cement anyagsajátossága miatt az anyag megmerevedik, ugyanakkor a második fázis után képlékennyé válik.  Fontos szabály, hogy mindig a vízhez keverjük hozzá a ragasztót és nem fordítva! A bekevert ragasztót 2 órán belül fel kell használni, száradási ideje 24 -, a teljes kötési ideje 28 óra. A bekevert és megmerevedett ragasztót újra hígítani és újra felhasználni nem szabad!  

A ragasztást megelőzően meg kell bizonyosodni a falazat fogadó képességéről. Szükség esetén a falazat előkészítése történhet vakolat leverésével, újravakolásával, pormentesítésével, és ha esetleg nedves, hagyni kell kiszáradni.  A ragasztás történhet pontszerűen (8-10 pogácsa), széleken kenve és a középen 3-4  pontban vagy teljes felületen glettvassal kenve, de ami nagyon fontos, hogy a polisztirol lapok legalább 40%-a tapadjon a falazathoz, illetve, hogy a dűbeltárcsák alá minden esetben kerüljön ragasztó, nehogy a dűbelezésnél a lapok széleit behúzzuk esetleg el is törjük. Ügyeljünk rá, hogy a  szigetelőlapok közti fugákba ne kerüljön ragasztó! A beépítés után a ragasztó maximális vastagsága 1 cm körül legyen.

A dryvit rendszer legkényesebb eleme a hálózás.  A háló felhelyezése is ugyanezen ragasztóval történik. Hálózásnál nagyon fontos, hogy a hálót a lapokra felkent ragasztóba kell ágyazni, majd újra átsimítani.  A felületerősítő üvegháló folytonosságát átfedéssel történő beépítés biztosítja. Ez minimum 10 cm. A nyílászárók sarkainál el kell helyezni egy 30*20 cm kiegészítő háló erősítést az esetleges repedések elkerülése miatt, merőlegesen a feltételezett repedés irányára. Ajánlott a gyártó által meghatározott száradási időt betartani mielőtt a színezés előtti alapozózást elkezdenénk. A végső fázis előtt a ragasztott felületet érdemes átcsiszolni, az esetleges glettvas által képzett csíkok eltűntetése miatt.

 A megfelelő ragasztó kiválasztása tehát nagyon fontos, mivel ez az anyag tartja falunkon a szigetelő lapokat, ez az anyag fogja össze az üvegszövet háló segítségével az egész rendszert és ez az anyag ad alapot a vékonyvakolatunknak, hogy házunk évekig megtartsa szép küllemét.